Skip directly to content

Szinaxárion Akathisztosz szombaton

Esemény dátuma, időpontja: 
2016. március 11. 20.00
Helyszín: 
Panagia Központ, 1056 Budapest, Molnár utca 3.
Ezen a napon, nagyböjt ötödik szombatján legszentebb Nagyasszonyunknak, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriának akathisztosz himnuszát ünnepeljük.
Álmot űző szent dalokban hálaadással ünnepli meg a város 
a harcok idején tanúsított éber oltalmat
 
Amikor Hérakliosz császár elkezdte uralmát, Khoszroesz perzsa király fölismerte azt, hogy a birodalmat milyen nyomorba döntötte Phókasz császár zsarnoksága. Ezért elküldte Szárvarosz nevű satrapáját több ezres hadsereggel, hogy foglalja el számára az egész keletet.  Khoszroesz egyébként már korábban is mintegy százezer keresztényt pusztított el, amikor a zsidók elárulták, és halálra juttatták ezeket. Ez a Szárvarosz fővezér tehát végigfosztogatta egész keletet, s eljutott egészen  Khrüszopoliszig, amit most Szkutarinak hívnak. Erre Hérakliosz császár állami vagyon híján az egyházi kincseket váltatta aprópénzre, hogy bővebb és jobb viszonzást nyerjen. Majd a Fekete tengeren hajóhaddal vonult a perzsa határon belülre, s megsemmisítő csapást mért arra, úgyhogy Khoszroesz az egész hadseregével együtt alulmaradt.  Nemsokára azonban Sziroész, Khoszroesznek pártütő fia szerezte meg apjának hatalmát, s miután atyját, Khoszroeszt megölte, Hérakliosszal fegyverszünetet kötött. A szittya hadvezér, Hagánosz közben megtudta, hogy a császár a tengeren túl a perzsáknál járt. A birodalmi fegyverszünetet megsértve igen nagyszámú hadsereget küldött, s Istent káromló szavakkal nyugat felöl megtámadta Konstantinápolyi. Egyszerre tehát a tenger megtelt hajóhadakkal, a szárazföldet pedig gyalogos és lovas hadsereg lepte el.
Ekkor Szergiosz pátriárka sokat bíztatta arra Konstantinápoly népét, hogy ne essenek kétségbe, hanem minden reményüket Istenbe és az ő Anyjába, a tisztaságos Istenszülőbe vessék.
A város kormányzásával megbízott Bónosz patrícius pedig minden szükséges óvintézkedést megtett az ellenséges támadás elhárítására. A pátriárka az Istenszülő szent ikonjával az egész nép kíséretében járta körül a várost, s így rendíthetetlen megerősítési adott. Amikor pedig Szárvarosz keletről. Hagánosz pedig nyugat felől tüzes ostrom alá vette a várost, a pátriárka már Krisztusnak nem kézzel festett ikonjával és a szent kereszt ereklyéivel együtt az Istenszülő tiszteletreméltó öltönyét is előhozatta, s így vonult körbe. A szittya Hagánosz viszont már a szárazföldi védősáncok, felöl olyan mérhetetlen nagy hadsereggel és akkora hadi felszereléssel támadott a városra, hogy egy-egy bizánci ellen tíz szittya harcos is jutott. De legyőzhetetlen Hadvezérünk azzal a néhány leleményes harcossal, akik a Forrásról elnevezett templomában összegyűltek, ezeknek túlnyomó többségét elpusztította.  Ettől kezdve a Birodalom polgárai felbátorodtak, és új erőre kaptak, s az Istenszülő legyőzhetetlen vezérletével hatalmas diadalt arattak az ellenségeiken.   Akik pedig a főváros békéjét háborgatni akarták, azok kudarcot vallottak, így mondogatta Hagánosz is: Ne engedjétek magatokat lépre csalni Istennel, hanem higgyétek el, hogy holnapra mindenképp elfoglalom a városotokat. A város lakói azonban ennek hallatára csak még inkább kitárták karjaikat Isten felé. Ekkor Hagánosz és Szárvarosz egyezményt kötve egyszerre tört rá a városra tengeren és a szárazföldön, s háborús felszerelésükkel egyszerre akarták elfoglalni a várost. De a bizánciak olyan mértékben visszaverték őket, hogy az életben maradtak még arra sem voltak elegen, hogy elégessék a halottjaikat. Fából készült harci szerkezetük pedig, amelyet az úgynevezett szarvas Öblön keresztül az Istenszülő blahernai temploma télé irányították, egy hirtelen érkezett tengeri vihar következtében darabokra hullott, s az ellenség teljes hajóhadával együtt megsemmisült. S ha még látott valaki a teljesen Szeplőtelen Istenszülőtől ilyen csodát: a tenger mindezt kivetette a Blaherna mellett a partra. A nép pedig igyekezett minél gyorsabban kinyitni a kapukat, s gyorsan maradéktalanul elpusztították mindezeket, úgyhogy még a gyermekek és asszonyok is bátran részt vettek ebben. Azoknak hadvezérei pedig gyászolva és elkeseredve fordultak vissza. Ekkor Konstantinápoly istenszerető népe az Istenszülő iránti hálából egész éjszaka ezt a dicshimnuszt énekelte leülés nélkül (akathisztosz), mivel ő is virrasztott értük és természetfölötti erővel megvalósította az ellenséggel szemben ezt a nagy diadalt. Akkortól kezdve tehát szokás lett az, hogy erre a rendkívüli csodára emlékezve az egyház épp annak a napnak, amikor az Istenszülő ezt a diadalt aratta, ünnepet szenteljen. Akathisztosznak pedig éppen ezért nevezték el, mert akkor a város egész papsága és népe leülés nélkül végezte ezt az imádságot. Harminchat év múlva aztán Konstantinosz Pogonátosz császár idején a muzulmánok támadták meg végtelen nagy hadsereggel Konstantinápolyi, s hét éven át ostro-molták a várost. Küzikében teleltek, és az ottaniak közül is sokakat, elpusztítottak. Aztán amikor útnak indultak és hajóhadukkal együtt megfordullak. a teljesen tisztaságos Istenszülő pártfogása folytán mind a tengerbe vesztek.
Aztán egy harmadik alkalommal Iszauri Leó császár uralma idején több tízezer muzulmán harcos először a perzsák királyságát semmisítette meg, majd Egyiptomot és Líbiát, s hadjáratot indított egyszerre India. Etiópia és Hispánia irányában is. Végül aztán ők is Konstantinápolyi támadták meg ezernyolcszáz hadihajójukkal. Körül is fogták a várost, s csak azt várták, hogy megszánhassák azt. A város szent népe azonban a drága és életadó szent keresztfával és az Istenszülőnek tiszteletreméltó Hodigltria ikonjával körmenetel tartott szerte a falakon belül, s könnyezve kérték, hogy Isten könyörüljön meg rajtuk. Úgy tűnt az avaroknak, hogy egyszerre kél részre szakadtak: egyesek a bolgárok ellen harcoltak, ahol húszezren elestek, a többiek pedig a város elfoglalásánál voltak. A császárváros falainál a Galáciából érkező csapatokkal harcollak, akik a Szoszlheniosz nevű helyig hajóztak el. Hajóik többségét azonban elsodorta az északi szél, úgyhogy, még akik megmaradtak közülük, azok is nagy nyomorúságra jutottak, s emberi húshoz is hozzányúltak, és ürüléküket ették. Elmeneküllek az Égéi tengeren, de ott aztán hajóik és ők maguk is a tenger mélyére kerültek, mert hirtelen Jégeső támadt az égből, és olyan vihart keltett a tengeren, hogy a megrázkódtatás a hajókban szétverte a kátrányt, s így végtelen nagy hajóhaduk ott pusztult, úgyhogy csak három maradt meg hírmondónak közülük.
 
Tehát a teljesen Tisztaságosnak és Istenszülőnek ezeket a természetfölötti csodáit ünnepeljük ezen a mai ünnepnapon.
Akathisztosznak pedig azért nevezzük, mert azon az éjszakán az egész nép állva virrasztott, s így énekelte el ezt a dicshimnuszt az Ige Szülőanyjának.
S jóllehet más ikoszok éneklésekor ülni szoktak, de ma az Istenszülő ikoszait mindannnyian állva hallgatjuk végig.
Legyőzhetetlen és megtámadhatatlan Anyád közbenjárására, Krisztus Istenünk, bennünket is ments meg a minket környező csapásoktól, és könyörülj rajtunk, mint egyedül irgalmas!