Skip directly to content

VISSZATEKINTÉS - avagy mi történt még a "Panagiában"?

Esemény dátuma, időpontja: 
2012. november 11. 22.45

A továbbiakban két korábbi programunkról olvashatnak "élménybeszámolót": Az október első hétvégéjén tartott "G(y)örkori" és az október közepi Bécs-Schallaburgi kirándulásunk képes beszámolóját olvashatják/láthatják

Mi történt még a Panagiában?

A „szervezetlen” találkozások mellett csapatban is történt egy s más a Panagia Központban.

Egy csokorba szedtük össze az októberi legérdekesebb eseményeket, íme:

 

Győrkoriztunk

„Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20)

Bevallom, eléggé megijedtem az első este, amikor megláttam, hogy elég kevesen vagyunk. Akkorra pedig már sejteni is lehetett, hogy nagyjából mennyien leszünk az egész hétvégén. Azonban már most az elején le kell szögeznem, hogy ennek ellenére nagy móka volt a rendezvény.

Már az esti program hamar eloszlatta a félelmeket. A vidám zongorajáték után a szórakoztató ismerkedős játékok következtek, nagy sikert aratva. „Este lett és reggel…” – ez volt az első nap.

A második napot átgondolva rájöttem, hogy különösen hálás vagyok azért, hogy a liturgikus és lelki programokat nem vittük túlzásba, hanem pont megfelelő mennyiségű és jó érzést keltő ilyen alkalom volt. Meg kell említeni a közös imák és szertartások mellett Papp Miklós atya előadását, amit a kiscsoportos beszélgetések követtek. Ezek véleményem szerint minden résztvevőnek adtak valami pluszt.

Majd ismét folytatódtak az összekovácsoló programok – felkészülés színdarabok előadására, városnézés vetélkedővel fűszerezve. Este pedig eljött a bál ideje (tánc, eszem-iszom mulatság), melynek csúcspontja az előbb említett színdarabok előadása volt. A különböző stílusban előadott mesék sok örömöt és nevetést csaltak ki a jelenlevőkből, ami már önmagában jutalom, mégis mindegyik csoport szereplését díjazták.

Nemcsak a  találkozó elnevezése - G(y)őrkori – lett játékos, úgy is sikeredett az egész hétvége! Ami pedig a várost illeti, maga Győr is izgalmas, színes és sok sajátossággal dicsekedhet. Méltó helyszínt választottak tehát, érdemes volt leutazni a város szépsége miatt is. Ehhez a szépséghez hozzájárul a kis görögkatolikus  templom is, ami az igazán egyedi Újvárosban található.

A harmadik,vagyis az utolsó napi lezárás is pompás volt. A vasárnapi utrenye és a Liturgia után bográcsgulyást  ebédeltünk a templomudvarban. Eközben rácsodálkozhattunk arra, hogy hiába kicsi a közösség, nagy szívvel és lélekkel főztek és voltak jelen a hívek. Elmondatjuk tehát, hogy jó kedvvel, bőséggel győrkoriztunk haza!

Köszönöm a hétvégét mindenkinek! Aki pedig többet akar tudni a GÖRKORI és a Szórvány szépségeiről, az jövőre ne hagyja ki a találkozót!

(II. éves papnövendék)

 

 

 

 

 

 

* * * * * * * * * *

Az első Görkorim

Körlevél érkezett a számítógépemre a nemrég létrehozott Panagia központból. Már jártam ott, jó élményekkel tértem haza, így izgatottan nyitottam meg, hogy mi következik most. Egy hosszú hétvégés találkozóra hívtak, melynek programja nagyon megtetszett. Ráadásul pont az a hétvégém még szabad is volt! Régen jártam Győrben, itt volt az ideje feleleveníteni a régi szép emlékeket. Ezúttal még az eddig nem látott régi szerb templomot is láthatom, sőt a város eddig felfedezetlen részeit is, ez csábítóan hangzott. Sőt, még egy tartalmas előadás is lesz a döntésekről. Etika tanár vagyok, én is tanítom a témát, jó lesz meghallgatni, mások mit mondanak. Emellett pedig ismerkedés, tánc minden mennyiségben... Mintha nekem találták volna ki! Ezért aztán hamarosan be is jelentkeztem és nagyon vártan az indulás napját.

Hamarosan megtapasztalhattam, hogy sikerült felülmúlni a várakozásaimat. A görögkatolikus közösség által gyönyörűen felújított régi templomocska még a vártánál is szebb, spirituálisabb volt. Az előadás egyenesen lehengerlő. Az ezt követő mentálhigiéniás csoportfoglalkozás jobban megnyitotta a bensőmet, mint azt mertem volna előtte gondolni. A szombat esti bálról pedig csak annyit, hogy legalább hat éve nem táncoltam ennyit és ilyen jót. Ezek mellett a fénypontok mellett a többi "körítés" sem volt rossz. A finom és bőséges étkezésre semmi panasz nem lehet. A szállás a célnak megfelelő, jól ki tudtam pakolni a szekrényekben és nyugodtan aludni az ágyon. A péntek esti fergeteges ismerkedésen tanultam új játékokat, aminek cserkészvezetőként nagyon örülök. Az előtte lévő zongoraest számomra igazi kulturális csemege és kellemes időutazás volt nagyszüleim korába. A szombat délutáni városnézésen újabb rejtett értékeit fedeztem fel Győrnek, élveztem a nyomozást! És a liturgiák... Amikor egész kispap kórus énekel, az valami egészen mély és sajátos hangulatot áraszt. Hiszen ezek a szép 

 

dallamok pont azt értő férfi kórusra íródtak és így érvényesülnek igazán. Nagyon hálás vagyok a szervezőknek, hogy kezünkbe adták a liturgia egész egybeszerkesztett szövegét, ez nagyon megkönnyítette a rá figyelést az énekeskönyvvel való küzdelem helyett. Így sikerült újabb kincseit, mélységeit, üzeneteit feltárnom ezeknek az ősi szövegeknek.

Jó volt találkozni új emberekkel. Jó volt megismerni egy görögkatolikus szórvány közösséget, megismerni tagjait, életét, küzdelmeit és élvezni szeretetét, befogadását. Jó volt látni a megnyerő, kedves lelkész házaspárt és látni a jó példát, a sok gyermeket, akiket láthatóan nagy szeretetben nevelnek.

Remélem, jövőre is lesz Görkori, és remélem, Isten megadja a kegyelmet, hogy lehetőségem legyen részt venni rajta!

(Magyar László, 1103-as Romzsa Tódor Cserkészcsapat – Kispest)

* * * * * * * * * *

 

 

Schallaburgi kirándulás

Hogyan kerül egy evangélikus nyolc görögkatolikus közé? És miért pont Bécsben ünnepeltük idén így kilencen a szívünknek oly kedves nemzeti ünnepet? A kérdésekre létezik egy nagyon egyszerű, és egy kicsit összetettebb válasz. Maradjunk először az egyszerűnél. Emőke, a pomázi görögkatolikus gyülekezet tagja nekem barátom és kollégám. Mivel bár a vallásunk eltér, szeretett Urunk viszont nem, úgy vélte, nem fogok túlságosan kilógni a társulatból e kétnaposra tervezett ausztriai kiránduláson. Így is volt. Annyi különbség azért volt, hogy egyedül én nem tudtam  a hosszú és gyönyörű énekek szövegét, és hogy, mivel kívülálló voltam, velem egy árnyalattal még kedvesebbek voltak a többiek, tapintatból. Amúgy ez valóban csak árnyalatnyi különbség volt, mert egymást is csipkelődő, de annál figyelmesebb szeretettel vették körül.

Kirándulásunk célja, bár része volt némi turistáskodás is, például a bécsi császári kincstár, és a melki apátság megtekintése is, inkább gyökereink ápolása volt . Mit is jelent ez?

Bécsben a császári kincstárban rengeteg magyar vonatkozású értékes tárggyal találkoztunk, lettek királyaink és fejedelmeink, közelről látva ékes tárgyaikat és használati eszközeiket, jóval közelebb kerültek hozzánk. És úgy éreztem, nem lehet véletlen az sem, hogy e kis csapat éppen a bizánci kiállítás megtekintésére szerveződött, amit a gyönyörű reneszánsz schallaburgi várban lehet megtekinteni, mert egyházuk és az egész kereszténység gyökerei erősen kötődnek a bizánci kultúrához. A kiállítás különlegessége volt, hogy 3 dimenziós animációk segítségével beléphettünk ennek a régi kultúrának a mindennapjaiba. A mai világban már elképzelhetetlenül aprólékosan kidolgozott és harmonikusan felépített tárgyak pedig még valóságosabbá tették ezt.

És a nemzetünkhöz való tartozásunkat sem felejtettük. A sokadszorra is szívszorítóan gyönyörűnek látott Stephansdomban október 23-án kis csapatunk, papja, Baán István atya vezetésével paraklisz szertartáson vett részt, a bejárattól jobbra található, Máriapócsról odakerült ősi Szűz Mária kép előtt.  Mint mondtam, nem ismertem a szövegeket, de a szívemmel mindent értettem, kihez és ki mindenkiért szólnak ezek az ősi himnuszok. (Magdus)