Skip directly to content

Teológus Szent János apostol és evangélista ünnepén

Szinaxárion:

A hónap nyolcadik napja, a dicsőséges, igen szeretett tanítvány, szűzi apostol és evangélista, Teológus Szent János emléke (nevezetesen annak az ünnepe, hogy a szent hamva mannát árasztott sírjából).

Nem ételt, hanem gyógyulást ad az embereknek

a te sírod mannája, Urunk beavatottja!

Nyolcadikán történt a Mennydörgés Fiának mannaárasztása.

 

Részletek az apostol kánonjából:

 

I. óda

Mint tisztaságos, a legnagyobb világosság szeretett tanítványa lettél, az ő kebelén pihentél,

bizalmas lélekkel a bölcsesség mélységéből

az ismeret világosságát merítetted, boldog János apostol.

 

III. óda

Halászból emberhalásszá és teológussá lettél, bölcs János,

figyelmen kívül hagytad az atyádhoz és a világhoz kötődő kapcsolataidat,

és istenszeretettel követted az Uralkodó Igét.

 

IV. óda

Téged a mennydörgés fiának nevezett az Úr, és arra méltatott,

hogy eldöröghesd az Atyától való, isteni és felfoghatatlan születésének kimondhatatlan titkát.

Azért a te mindenütt megünnepelt emlékedet

szent énekkel méltóképpen dicsőítjük, Teológus.

 

V. óda

Megláttad a világ homályában is ragyogó szeplőtelen világosságát,

elfogott a buzgóság, a vallásosság fáklyájává lettél,

és teológiád fényével a nemzetek dús termést igérő magvait

megvilágosítottad János.

 

VI. óda

Az isteni tűz parázsát jelképesen előre látta Izaiás,

hiszen azzal tisztították meg ajkát, hogy méltóvá legyen a prófétálásra.

Te pedig, boldog János,

Isten Igéje megtestesülésekor az ő keblén pihentél.

 

Konták, 2. hang

Nagyszerű életedet, tisztaéletű, ki fogja elbeszélni? /

Hiszen te csodákat árasztasz és gyógyulásokat fakasztasz, /

és mint Krisztus barátja, ki Istenről szólt, /

imádkozol lelkünkért.

 

Ikosz:

Kivihetetlen és vakmerő dolog, az ég magasságában kutatni és a tenger mélységét vizsgálni,

miként a csillagok megszámlálhatatlanok és a tenger fövenye számba nem vehető,

éppen úgy a Teológus cselekedetei is elbeszélhetetlenek.

Azért győzelmi koszorúval koszorúzta meg őt Krisztus,

akit nagyon szeretett, akinek a keblére hajolt, akivel a titokzatos vacsorán együtt étkezett,

mint Krisztus barátja, ki Istenről szólt.

 

VII. óda

Szívesen kiléptél az anyag bilincséből, végtelenül boldog,

mint aki az Istent követők sorába álltál,

és az Isten ihlette hittudomány angyala lettél,

egyúttal pedig tanítottad az éneket: Áldott a mi atyáinknak Istene!

 

VIII. óda

Mily ékes és milyen jeles a te dicsőséges emléked, Jézus istenségének evangélistája!

Felragyog és bensőséges illattal árasztja el az Egyházat.

Azért mi, hívek, örvendezve zengjük:

Ifjak áldjátok, papok dicsérjétek, és népek magasztaljátok Krisztus mindörökké!

 

IX. óda

Az Uralkodó keresztje alatt ott álltál, s a szent Szüzet, a tisztaságos Istenanyát reád bízták,

mint legkedvesebb tanítványra, az istenismeret tiszta, szüzi hordozójára,

és így a szeplőtelen Istenszülő őrzőjévé lettél.

Most tehát méltán magasztalunk téged.