Skip directly to content

Görögkatolikusság Magyarországon

A Kárpát-medencébe érkezett honfoglaló magyarok már a vándorlás során is megismerkedhettek a keleti kereszténységgel. 953-ban a konstantinápolyi patriarcha térítő püspököt küldött számukra Szent Hierotheosz személyében. Egyes adatok szerint Szent István idejében több püspökséget tömörítő görög metropólia működött hazánkban, az Árpád-kor végére azonban, amikor már éreztette hatását a keleti és nyugati egyház közti szakadás, alaposan megcsappant a magyarországi ortodoxok száma. A keletről és délről érkező nemzetiségek (ruszinok, románok, szerbek) vették át szerepüket, és a 17-18. század folyamán közülük számosan léptek unióra Rómával, az egyesüléssel elfogadva a pápa fennhatóságát, de megtartva szertartási és egyházfegyelmi rendjüket. Ettől kezdve nevezik őket görögkatolikusoknak.

Az 1646-os ungvári unió egy évszázad alatt vált teljessé, és 1771-ben alapította meg a pápa a munkácsi görögkatolikus püspökséget, mivel a 14. század vége óta létező ortodox püspökség jogállása felett vita volt. A munkácsi püspökségben elsősorban a mai Magyarország területén éltek bizánci szertartású magyarok, akiknek hatására más nemzetiségekből származók is számosan elmagyarosodtak. 1912-ben alapította meg I. Ferenc József apostoli király és X. Szent Piusz pápa a hajdúdorogi egyházmegyét, amelybe a munkácsi, eperjesi, nagyváradi és gyulafehérvár-fogarasi egyházmegyékből 162 magyar paróchia került. 1930-ban az I. világháború után megcsonkult egyházmegye híveinek száma a hazai összlakosság (8.688 ezer fő) 2,3 százaléka volt (201 ezer lélek).